A mai nap a Fogaskerekű Vasút ünnepe, igazán megérdemelne egy jó nagy tortát,
rajta 138 gyertyával. Mint azt már korábbi cikkemben taglaltam, jármű-
és pályakapacitási korlátok miatt a nosztalgiavonatnak mindenképp munkanap
kell közlekednie, ezért e jeles évfordulóról a BKV historikus csapata tegnap
emlékezett és holnapután emlékezik majd meg.
De ma sem maradunk nosztalgia nélkül. A nosztalgia eseménynaptár szerint
tegnaptól indult a nagyüzem, ma épp Hűvösvölgy volt a soros. Mint a régi
időkben, a BKVT-eredetű V-típusú kéttengelyes, favázassá visszaalakított
1074-es pályaszámú, épp 100 éves kisöreg rótta a köröket Buda második legszebb
vonalán, a 61-es Széll Kálmán tér és Hűvösvölgy közti szakaszán. Munkám miatt
csak a délután, a két utolsó kört tudtam meglátogatni. Íme:
Feltűnt a vonalon még egy érdekesség: egy Ganz csuklós, az 1441-es. Hogy
is keveredett oda? Volt kora délután egy kis üzemzavar és a követési időköz
kisimítása céljából a 61-es vonalra vezényelték az Újbuda központ tartalékjárművét.
A jó szándék először a visszájára fordult, ugyanis a Széll Kálmán térről
a Szilágyi Erzsébet fasorra kanyarodás közben az öreg csuklós megadta magát,
így nagyobb galibát okozott, mintha nem is jött volna. Megjavították és
koraestig már különösebb gond nélkül közlekedett. Igaz, táblák nélkül.
Végül, de nem utolsó sorban emlékezzünk meg a napokban bemutatandó, kínai
gyártású elektrobuszról, a BYD (Build Your Dreams - építsd fel az álmaid)
CK 6120 LGEV típusú szóló járműről. A néhány éve még a használt, rossz
állapotú genfi Volvók Magyarországon forgalomba állításával, majd Volvo
alvázra épített, kedvezőtlen tulajdonságokkal rendelkező autóbuszokat gyártó
néhai cég, az Alfabusz első embere ezúttal az egyedülálló kínai technika
behozatalával kívánja megmenteni a hazai járműipart. Idő közben majd elválik,
hogy a három minőségi lépcsős kínai gépgyártás melyik szegmensét sikerült
megtalálni: a high-tech-et, a konfekciót, vagy a bóvlit. Ne ítéljünk zsigerből,
a távol-keleti ipar mindháromra képes, akár ugyanarról a gépsorról attól
függően, hogy a kuncsaft hogy óhajtja és hogy fizeti.
Ez az elektrobusz egy feltöltéssel kb. 200-260 kilométert képes névleges
teljesítménnyel végigdolgozni, amely városi forgalomban, sík terepen jó
közepesnek mondható. A bemutató videón szó esik arról is, hogy csak zöld
energiával (azaz környezetbarát módon előállított villamos energiával)
tölthető fel, de mint tudjuk, az áramnak nincs szaga, a szétvált töltött
részecskéknek oly mindegy, hogy a nap sugara, vagy épp az elégetett szén,
vagy fa választotta szét őket. De hát a terméket el kell adni és nem mindenki
járt fizikaórára...
A tervek szerint ez a busz hamarosan Budapesten is megpróbálja kiállni
a nyúzópróbát, tesztbuszként találkozhatunk vele. Törökbálint polgármestere
már egyenesen egy dél-budai közlekedési vállalat megalapítását tűzte ki
célul, ahol 200 ilyen elektrobusz suhanna az utakon, persze mindezt pályázati
forrásokból finanszírozva. Izgalmas lesz lenyomni az Európai Unió torkán
a kínai békát. Ha sikerül, az akár precedens-teremtő erejű is lehet, azaz
az öreg kontinens akár be is fejezheti az autóbuszgyártást. Így védi meg
a hazai (és európai) járműgyártást a volt alfabuszos, jelenleg a Levegő
Munkacsoport közlekedési tanácsadójaként tevékenykedő ismert buszos szakember.