Tisztelt Olvasóm, kedves
Barátom!
AKTUÁLIS
2010.
DECEMBER 16.
Kora reggel a szálloda ablakából az alábbi gyönyörű látvány fogadott:
Átbotorkálva a kisváros felén, visszatértem az állomásra...
...ahonnan vonali fotózás reményében Ócsad (Oščadnica) megállóhelyre vonatoztam,
ahol sajnos a várakozásaimmal ellentétben mindössze egy nemzetközi gyors,
egy gépmenet és a Csacára visszatérő személy kínálta magát. Az utóbbit
érdekes módon egy ZSSK Cargo tulajdonában álló mozdony, a 363 140-es pályaszámú
"pershing" vontatta. A szükség Zsolnán is törvényt bont.
A Zsolnára tartó személyvonatom végén egy „bézé” fityegett. A látható hibája
mindössze egy ablaktörlő-törés volt. Ha valóban csak ennyi baja
volt szegény
811 017-es motorkocsnak, akkor aggasztó, hogy a bezárt csacai fűtőház mellett
még üzemelő kocsiműszak nem képes ezt kijavítani. Kezd a ZSSK lesüllyedni
a MÁV-Gépészet karbantartási szintjére, a minimális javítás elvégzésének
körülményességére...?
Visszatérve Csacára szembesültem a ténnyel, hogy a hivatalos menetrenddel
ellentétben a Szerafintelepen (Skalité-Serafínov) át Katowicébe közlekedő
nemzetközi személyvonat a lengyel vasút lemondása miatt belföldi személyvonattá
zsugorodott, így a Zwardoń-i kiruccanásomnak lőttek.
Irány hát Ostrava. Útközben hirtelen kisütött a nap, vakító vastag fehérség
mindenfele. Bújtam a menetrendet, hogy le tudnék-e valahol szállni „vérveszteség
nélkül” (akár visszavonatozgatással is) egy kis vonali fotózásra, de sajnos
nem adatott meg, hogy a szlovák-lengyel-cseh hármas határon, a Fátra dús
erdejében fotózhassak. A nemzetközi gyorsvonatról a cseh Třinec állomásán,
a vasmű tövében szálltam le. Ez se volt olyan rossz. A cseh vasút tológépként
működő 182 150-ese, valamint az iparvasúti 724 806 próbált kárpótolni a
vonali fotózás elmaradásáért.
Třinec-ről pedig irány Bohumín, majd Ostrava. Ostrava előtt a nálunk is
kól ismert magánvasúttársaság, az AWT (leánykori nevén: OKD) telephelyén
döbbenetes módon nem láttam egyetlen lebzselő mozdonyt sem. A jelek szerint
a már nemzetközi árufuvarozásban az AWT a bővülő járműparkjával egyre komolyabban
kiveszi a részét, nincs egyetlen felesleges vontatójárművük sem.
Ostrava főpályaudvarán jó szokásomhoz híven szétnéztem mind a vontatási
telepen, mind pedig egy picit az aktív járművek között:
A vonatozás után a messzeföldön híres városi közlekedésük felé vettem az
irányt. A cseheket jól ismerők szokták időnként hangoztatni, hogy Csehország
is abszurd, csak egy kicsit másképp. Itt egy példa: miután az ostravai
közlekedési társaság, a DPO a korszerűsítés alkalmával mind a 16 db KT8D5-ös
villamosát egyirányúvá tette és szükségtelennek ítélte meg a baloldali
ajtósorát, rájött – dacára annak, hogy a hálózat valamennyi végállomása
és visszafordítási lehetősége hurok- vagy deltavágányból áll –, esetenként
mégis szükség lehet kétirányú, kétoldali ajtósorral felszerelt villamosokra.
Tehát a ROP-alapból finanszírozott, adminisztrációs okokból felújításként
elkönyvelt, de valójában újonnan gyártott Vario LF villamosai között feltűnt
egy egyedi altípus, a Vario LF3/2. Jelenleg 2 db (1651, 1652) efféle háromrészes,
kétirányú, kétoldali ajtósoros, alacsonypadlós csuklós villamossal rendelkeznek.
A harmadik képen az 1503-as pályaszámú egyirányusított, valaha kétirányú,
kétoldali ajtósoros KT8D5-ös villamos (KT8D5.RN1 típus egy példánya) látható.
Sikerült lencsevégre kapnom a SOR TNB12 pályaszámú prototípus-trolibuszát.
Hasonlóan a SOR-licensz alapján autóbuszokat gyártó magyar Kravtexhez (Credo)
- amely a Citadell típusánál már elhagyta a kiskerekes sablont-, már maga
a SOR is próbál kibújni önnön bilincséből. Igaz, a kis kerekeket még nem
váltotta fel a normál kerékátmérő, de a jármű (ez esetben trolibusz) karosszériája
lényegesen nagyobb, tágasabb, mint elődjei és a gyors utascserét már négy
ajtó szolgálja (a csuklós változat (B18) pedig ötajtós, ld. a prágai beszámolómat).
Közel egyórányi villamos és autóbusz fotózás után a fagytól elgémberedett
ujjaim feladták és Ostrava Svinov állomásra villamosoztam.
Ostrava Svinov vasútállomáson szállt le rám az est. A kékórai várakozást
megpróbáltam hasznosan eltölteni:
Prágába vezető utam első átszálló állomása Přerov volt. Az állomás mögött
található piciny járműjavító szokás szerint tartogatott egy-két érdekességet:
Přerov után kevéske Olomouc következett, ahol az állomáson kívül el tudtam
csípni egy-két villamost is a szűkös huszonvalahány percemben.
Ugyan egy Prágába tartó expresszvonatra szálltam, mégis úgy éreztem, túl
egyenes lenne így az út az est végcéljához, kiszálltam hát egy kicsit Kolínban.
Prágai elővárosi City Elefantok, tolatós tehervonat és várakozó személyvonatok
tömkelege fogadott.
Prága főpályaudvarára érkezvén az is tartogatott számos látnivalót. Folytatás
»
HBweb
• 2010. december 26.
|
