Tisztelt Olvasóm, kedves
Barátom!
AKTUÁLIS
2010.
SZEPTEMBER 19.
Éjfél után egy hátizsákos, fotóállványos, esernyős alak borzolta a kedélyeket
Ljubljana főpályaudvarán. Bár a laza, délszláv mentalitás jegyében nem
is vettek rólam tudomást, háborítatlanul fényképezgettem.
Éjjel fél háromkor utaztam tovább Nova Gorica felé, amelyet a szlovén vasút
elég foghíjas hétvégi menetrendje miatt körülményesen tudtam csak megközelíteni:
Villa Opicinán, Monfalconén át Gorizára, onnan pedig a schengeni határon
átgyalogolva ismét szlovén területre.
Kicsit elszámoltam magam a gyalogút távját illetően, úgyhogy a reggeli
jesenicei személyvonatot már nem értem el. Cserébe több képet is készíthettem
a szlovén vasút nosztalgiavonatáról még Nova Gorica állomáson is:
Sajnos a solkani Isonzó-viadukthoz nem értem ki időben, így a nosztalgiavonatról
csak Solkan megállóhelynél tudtam egy elcsípett fotót készíteni és a híres
autovlak (autószállító vonat) sem hagyta el Nova Gorica állomását. Nézzük
a jó oldalát: legközelebbi kirándulásomon már tudom, merre kell menjek.
A kis solkani kitérés után Jesenicére, majd Ljubljanába utaztam. Szlovénia
fele gyakorlatilag árvízveszélybe kerül, a Száva, a Mura, a Kerka és társai
áradnak, a belvíz szintje is aggasztóan nő, aHazánkban keservesen megtapasztalt
tavaszi-nyári állapotok őszre őket is elérték. Koper nagyforgalmú kikötő-állomása
teljesen megbénult, leállt. A Száva magas vízszintje miatt e napon délelőtt
már le is zárták a Ljubljana - Zidani most közötti, elég nagyforgalmú
vasútvonalat.
A fővárosból indulván először nem értettem, hogy a „Sava” (Száva) nemzetközi
Inter City vonat elejére miért került dízelmozdony. Indulás után leesett:
bizony, terelve közlekedtünk. A szokásos Zidani most - Dobova útirány helyett
Trebnje - Sevnica vonalon közlekedtünk, minden egyéb vonatot félre parancsolva
az utunkból.
A terelések és a rendkívüli vonatközlekedés miatt a békeidőben csak munkanapokon
közlekedő Dobova - Ljubljana személyvonat rendkívüli jelleggel közlekedett
- volna. Egyéb, általam nem ismert okokból mégis elmaradt. A Szlovén Vasút,
és annak felelősséget érző alkalmazottjai, hogy elérjem az utolsó eljutási
lehetőségemet Őrihódosra, egy (idehaza) nem mindennapi, kedves gesztusra
szánták el maguukat: a Cargo egyik helyi vezető beosztású tagja saját (vagy
szolgálati?) gépkocsijával elszállított Zidani most állomásra. Mindezért
semmiféle ellenszolgáltatást (EURO, pia) nem fogadott el. Hiába, imhol
a pozitív példa...
Több, mint fél óra késéssel meg is érkezett a hivatalosan Koperből indult
belföldi Inter City, amelynek eleje Mariborba, a vége pedig már személyvonati
jelleggel Őrihódosra tart. A magyar határig további közel húszperces késést
szedett össze a vonat.
HBweb
• 2010. szeptember 23.
|
