Tisztelt Olvasóm, kedves
Barátom!
AKTUÁLIS
2011.
SZEPTEMBER 9.
Ma reggel indult háromnapos útjára második ízben a határainkon túli magyarságot
megismertető második zarándokvonat, a Kárpátalja Expressz. Tavaly csak
Ukrajna magyarlakta vidékeire vitte el utasait, idén már beleszőtték a
mai kelet-Szlovákiába és észak-kelet Romániába szakadt területek beutazását
is.
Első nap kísértem el ezt a nagyszabású különvonatot, amint Budapest – Sárospatak
– Sátoraljaújhely – Kisújhely – Perbenyík – Tiszacsernyő – Csap állomásokat
érintette.
Már reggel, Sárospatak állomáson gondok adódtak, amidőn (előre tervezetten!)
meg kellett tolatni a szerelvényt, valamint az átállások is nehezítették
az életet: elkezdett késni a különvonat.
Sátoraljaújhely állomáson a szokásos siralmas látvány fogadott: a hírhedt
járműbontó ismét sok-sok jól ismert mozdony végállomása lett. M62 072 (ex-M62
510), 180, M43 1100, 1101, M44 132, MDmot 3010 és még sorolhatnám…
Valamint találkoztam a Borsod Volán egyik legújabb szerzeményével, az LWA-388-as
forgalmi rendszámú Ikarus-Borsod Volán (ARC) V134-vel.
Gyors átutazás a már nem lévő határ túlfelére, az un. Kisújhelyre (ezen
a néven sose nevezték). A különvonat érkeztéig is akadt látnivaló.
Körüljárás után meglógtam egy Kassa – Tiszacsernyő viszonylatú személyvonattal,
hogy Perbenyíken már fogadhassam a különvonatot, ahol a királyhelmeciek
már egyórás ünnepséggel várták. A nagyszabású tervemnek a helyi zord hatóság
megálljt parancsolt, csak a sorompón kívülről fényképezhettem a vonatot,
valamint a résztvevők is folyamatos szekálásnak voltak kitéve, ha a vonatközlekedés-mentes
állomáson át merészeltek kelni a vágányokon. Azért a nagy-nagy rendnek
is van határa…
A vonat 65 perc késéssel folytatta útját Csap felé, a tervektől eltérően
Tiszacsernyőn át is haladt, hisz a vonatok határellenőrzését nem az állomáson,
hanem a szlovák-ukrán határon végzik. Késett személyvonattal utaztam Tiszacsernyőre,
majd onnan a különvonat határellenőrzése miatt 32 perccel el is csúsztattak
már induláskor. Érdemes megfigyelni a Tiszacsernyő – Csap között közlekedő
személyvonat egyedileg átalakított egy szem kocsiját (2118 780). A hírhedt
cigarettacsempészet miatt alapból leszerelt, kibontott fedelek, könnyűszerrel
nyitható ajtók és a már nem üzemelő magas-tátrai CKD EMU 89.0 motorvonatokból
kiszerelt jellegzetes piros, rideg műanyagülések.
Útközben már készülhettem a hangulatra: robusztus, döcögő erőgépek mérföldes
tehervonatokkal.
Csap állomáson meglepően rugalmasan, a vonaton végezték el az útlevél-
és vámellenőrzést, hamar csatlakozhattam az ünneplő tömeghez.
A tömegtől leválva háborítatlanul barangolhattam be Csap állomás azon létesítményeit,
ahol tíz-húsz éve halandó nem járhatott: a tengelyátszerelőt, a fonódó
hálózatot és a vontatási telepet és az állomási fotózás elé sem gördített
akadályt a poszt-szovjet akadékoskodás (akkor még).
A bürokratikus bíbelődéssel az ukrán hatóság rengeteg értékes időt vett
el az életemből, így dőlni látszott a tartalékidőkkel teletűzdelt tervezetem.
16:20 helyett 17:09-kor indult el Beregszász felé a különvonat ukrán előfogattal
(CSME3 3375 - ???3). Mivelhogy 17:20-kor indul vissza Tiszacsernyő felé
a vonatom, a nyíltvonali fotózásnak lőttek, éppenhogy a peront elhagyó
előfogatos különvonatot sikerült elcsípnem.
Siettem a szlovák csempészvonathoz, amelyet ukrán mentalitáshoz híven a
menetrendszerinti indulás előtt 6 perccel toltak be, akkor kezdték meg
a kocsi sokszázadik ízekre szedését. Dacára, hogy érvényes menetjeggyel
és útlevéllel rendelkeztem, az ukrán hatóság a vonatra nem engedett fel,
mondván 20-30 perccel indulás előtt fejeződik be a „becsekkolás” (ezt pár
órával később tetteikkel azért jól megcáfolták…). Próbáltam jobb belátásra
kérni még a határőrök szolgálati vezetőjét is, de hajthatatlan volt: rendnek
pedig lennie kell, ha nem jöttem ki időben, akkor nem kaphatok pecsétet,
pecsét nélkül pedig nem hagyhatom el Ukrajnát. A vonat természetesen megkésve,
18 perccel indult el, bőven lett volna idő átnézni az okmányaimat, csomagjaimat,
de a poszt-szovjet mentalitás erősebbnek bizonyult. Így ugrott a kassai
szállásom és fenekestül felborult a programom, hisz Kassa felé aznap több
vonat már nem közlekedett, a legközelebbi kilépési lehetőségem Záhony volt,
21:30-kor. Mondanom se kell, Záhonyból az utolsó vonat Nyíregyházára 20:03-kor
indul…
Fáradt voltam, nem örültem ennek az előttem álló perspektívának. Megvacsoráztam,
szétnéztem még az állomáson, megismerkedtem emberséges ukrán és magyar
vasutasokkal, többek közt az ügyeletes tiszt asszonnyal, aki kezeskedett,
hogy ha ő lett volna akkor is szolgálatban, a vonat mindenképp megvárt
volna, hisz érvényes jegyem volt és sokkal komplikáltabb helyzeteket is
megoldott már. Időben beálltam a sorba a csempészek közzé, nehogy lemaradjak
még erről a vonatról is.
További kalandokat, érdekességeket a HBweb Blog rovatba írom majd meg,
ha lesz hozzá kedvem…
A záhonyi vonat egyetlen kocsiját is töviről hegyire megvizsgálták és dacára
a 20 perces limitnek, a várakozó utasokkal csak a menetrendszerinti indulás
előtt 6 perccel kezdték el foglalkozni.
Megérkeztem Záhonyba, ahol egy hosszú és már hűvös szeptemberi éjszakának
néztem elébe. Neki is indultam a gyalog bejárható távolságokba, hátha akad
némi fotótéma. Pl. a csempészvonat, a Tisza expressz érkező és induló szerelvénye,
vagy a vontatási telepen normál és széles nyomközű vontatójárművek:
Találtam egy szálláslehetőséget a környéken, de jó magyar szokás szerint
az egész panziót kiadták munkásszállásként. Igaz, a recepciós hölgy elszólta
magát, miszerint lenne szabad szoba, csak meg kell kérdeznie a főnökét,
hogy kiadhatja-e, de a nagyhatalmú úr úgy gondolta, hogy a vállalkozása
már a pénzénél van, további vendégre nincs szüksége. Nagyon közel van Ukrajna,
úgy fest, ez a poszt-szovjet mentalitás Záhony körül is értő fülekre talált.
Folytassuk a holnapi nappal, amely
gyakorlatilag eggyéolvadt a maival…
HBweb
• 2011. szeptember 14.
|
