Tisztelt Olvasóm, kedves
Barátom!
AKTUÁLIS
2010.
DECEMBER 29.
A mai napra szervezte meg a Trains.hu vasútbarát közösség és a MÁV Nosztalgia
Kft. az MD motorvonatokat búcsúztató különvonatos kirándulását - elsősorban
a járműfényképészek számára.
Kedves Olvasóm! Elnézésed kérem a nagyon hosszúra nyújtott bevezetőért,
de egy-két visszásság a hazai vasút mai működéséről már az égbe kiált.
A vasúti személyszállítást és a vasúti közlekedést valóban szerető és érte
felelősséget érző és aggódó vasútbarát – függetlenül attól, hogy része-e
a gépezetnek, vagy sem – , nem mehet el szó nélkül olyan aprónak tűnő,
de összességében riasztó körülmények mellett, amelyek egy kis odafigyeléssel,
összehangolt munkavégzéssel elkerülhetők lennének. És ne feledd, a rendszereket
is emberekből építik, tehát minden, rendszerre fogott hiba mögött 100%-ban
emberi mulasztások, nemtörődömségek húzódnak meg.
A különvonat útvonaláról: sajnos a szép ötletet áthúzta az élet és a MÁV
Zrt. Pályavasúti Üzletága - a közlekedési D-eformban megszabott
szüneteltetési
feltételekkel szemben - pálya-rendelkezésre nem állásával. Eredetileg a
117-es vonal tavaly decemberben bezárt (virágnyelven: ideiglenesen szünetelő)
Ohat-Pusztakócs - Tiszalök vonalát utaztuk volna végig az egyik utolsó
üzemelő MD motorvonattal. Az említett vonalat
időközben
iparvágánnyá minősítették át és felújítását (elvben) megkezdték. A teljes,
65 kilométeres szakaszra 3, azaz három! km/h sebességkorlátozást vezettek
be, amelyet a pálya állapotának további romlása miatt forgalomból kizárásra
változtattak két héttel a különvonat előtt.
Zárójelben: érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy mily pályahiba vezethet
oda, hogy 65 kilométernyi, heterogén állapotú vágányzat minden pontjára
olyan alacsony sebességhatárt írnak elő, amelyet huzamosabb ideig semmiféle
vasúti járművel tartani nem lehet. Mert az a 3km/h hamar átcsúszhat 5...10-re,
amely a szakemberek által végzett állapotfelmérés szerint – a 65 kilométer
bármely pontján – végzetes balesethez vezethet. Elvégre azért jelölték
ki ezt az abszurd sebességet.
Nem felejtem el, amikor a szép emlékű ormánsági 62-es vasútvonal kritikus
szakaszán: Sellye és Középrigóc között tízzel araszolt a Bz motorkocsi.
Utólag videofelvételeken jól látni, hogy a felépítmény félelmetesen szétmállott,
a girbe-gurba sínszálak pedig a Bz motorkocsi csekély 9,5 tonnás tengelynyomása
alatt is majd' kifordultak a helyükből. Ilyen állapotú pályára 10 km/h
sebességet engedélyeztek. A 117-es vonal lezárt szakasza néhány rész kivételével
ennél sokkal jobb állapotnak örvend...
Szóval útra keltem. Volna. Az a 128-as autóbusz, amely a Nyugati pályaudvarhoz
eljutásom láncolatának első eleme lett volna, egy picit korábban közlekedett.
Így maradt a keletiből 6:40-kor induló 367-es „Hargita” Marosvásárhelyre
és Kolozsvárra tartó nemzetközi InterCity vonat. Karcagon 13 percem lett
volna átszállni a különvonatra. Indulási idő után 6-7 perccel, még mindig
a Keletiben ácsorogva tájékoztatnak, hogy műszaki okok miatt kb. 20 perc
késéssel indulunk. Előre mentem, érdeklődtem a késés okáról: vontatójármű-nehézmény,
egész pontosan az őrá szánt V43-as mozdony a karbantartási ciklusidejének
lejártáig nem tudott volna karbantartó telephelyre jutni, így a nemzetközi
Intercity vonat indulása körül kellett rá alkalmas(abb) mozdonyt találni.
Éreztem, hogy ez a 20 perc nem csak 20 perc lesz, így a menetrendkönyv
bogarászása után arra az elhatározásra jutottam, hogy a másik irányból:
Füzesabony - Tiszafüred - Kunmadaras felől közelítem meg a különvonatot,
ugyanis a Tiszafüred - Karcagi személyvonattal ott találkozik az
MD.
Így is történt, megrohamoztam az 5510. sz. egri gyorsvonatot. Utazási igazolványom
lehetővé teszi az első osztályon való utazást, de az a kocsi már induláskor
tele volt javarészt olyan beosztású hazatérő kollegákkal, akik munkakörüknél
fogva nem jogosultak az első osztályra. Sajnos a szokásos látkép fogadott:
a „megfáradt” kollegák zöme civilizált utashoz méltatlan módon utazva:
dohányzás, szemetelés, sör-kiöntés, köpködés: elkergette azon elvétve
található
utasokat is, akik még ki is fizetnék a különbözetet a komfortosabb és kulturáltabb
utazásért. Hidd el, kedves Olvasóm, ez nem presztízskérdés nálam, egyszerűen
a másodosztályon nem volt már hely.
Találtam egy napjainkban másodosztályú 29-05-ös sorozatú Bp kocsit, amely
üres volt. Hamar rájöttem az okára: a fűtése nulla. Az alábbi képeken látható,
hogy nem csak a kocsi előterében, hanem az utasterében is a jég az úr,
az ablakok tömítetlen hézagaiban is beköszöntött a zimankó az utastérbe.
A jelenlegi helyzetben az ilyen kocsikat csak honállomásuk műhelyében javíthatják,
abban az esetben is, ha csak egy fránya fűtési biztosíték
cseréjéről
van szó. Ettől válik holt tömeggé a vonatban, csökkentve az utasok számára
felkínálható ülőhelyeket. Hatvanig, amíg a fent említett „csorda” el nem
hagyta az Ao kocsit, élvezhettem tél kapitány társaságát. Hál'Istennek,
készülve a zimankós fotózásra, jól felöltöztem, bár a végére így is fáztam
egy kicsit. Hatvanban kiszellőztettem a kedves kollegák cigaretta-bűzét
az egyébként nem dohányzó kocsi kiürült fülkéjéből és Füzesabonyig a teleszemetelt
fülkében elgondolkodhattam, hogy kedves kollegáim vajon otthon is így viselkednek-e...
Füzesabony állomásra érve még egy érdekes látvány fogadott: az aluljáróból
az első peronra felvezető lépcső szélén gőzölgő patak hömpölygött le, melynek
forrása az igen elhanyagolt oldalfal egyik kövér repedése volt. Csak azért
nem fagyott meg életveszélyessé téve a lépcsőt, mert a melegvíz rögtön,
a lépcső alján egy kanálisba ömlött és a folyamatos, bővízű forrás busásan
utánpótolta azt. Vasúti dolgozók elmondása szerint napok óta ömlik az egyszerű
halandók háztartásában kincset érő melegvíz csőtörés miatt a szabadba.
Ezt a vizet valahol felmelegítik, nem kevés energia befektetésével, amit
végső soron mindannyian kifizetünk adóforintjainkból. A MÁV Ingatlankezelő
Kft. már a csőtörés napján már tudott a problémáról...
Továbbléptem. Az új, december 12-én életbe lépett menetrendben a 108-as
(Füzesabony - Tiszafüred - Hortobágy - Balmazújváros -
Debrecen)
vonalat kétórás ütemben Eger - Debrecen - Mátészalka - Fehérgyarmat között
közlekedő személyvonatokkal látják/ látjuk el. Az elképzelés nemes és előre
mutató, a hosszúviszonylatos rendszer a világ szinte minden pontján megállja
a helyét. Tudjuk, hogy szinte egyetlen utas sem veszi igénybe a végállomások
között, de pl. Eger - Tiszafüred, vagy Balmazújváros - Nyíradony között
utazók számára átszállásmentes kapcsolatot biztosít. Többlet eszközigénnyel
nem jár. Tehát jó.
Most következik a megvalósítás problematikája: helyes meglátás volt, hogy
a tavaszi kampányban Debrecenbe kihelyezett és itt maradt (a budapesti
elővárosban egyébként hiányzó, de ha itt maradt, hát használjuk ésszerűen)
két Siemens Desiro motorvonat is erre közlekedik.
Most jön a feketeleves: a többi fordulót M41-es mozdonnyal és ingavonattal
(általában 1 Bhv+1 BDt) teljesítik. Debrecen állományába csak olyan 100-as
sorozatú BDt vezérlőkocsik kerültek, amelyek fel vannak szerelve EVM 120
vonatbefolyásoló berendezéssel. Csak pár szerelvénybe nem jutott vezérlőkocsi!
Némelyben pedig vagy a vezérlőkocsi alkalmatlan tolt vonati üzemmódra,
vagy a reá kapcsolt M41-es mozdony. Ékes példa volt a 6527-es sz. vonat,
amelyre az M41 2325-ös pályaszámú, korszerűsített mozdonyt osztották be,
amely altípusról tudvalevő, hogy nem képes ingavonati üzemre.
Vagy a már tetemes késéssel ellenirányból érkezett 6510-es, amelynél a
vezérlőkocsi volt a gyenge láncszem. Mindkét vonat esetében Füzesabonyban
körül kellett járni. Az állomás 10km/h-val járható vágányain ez további
(esetemben 14 perces) késést eredményezett.
A korábban pontosságáról is híres 108-as vonalon emiatt napjainkra már
gyakoriak a 20-30-40 perces késések, a csatlakozásokat az utasok már
„menetrend
szerint elmulasztják”. Tiszafüreden az átszállásra kijelölt 27 percem 12-re
zsugorodott, de így is jutott időm a leendő „bézémen” kívül a Jászkun Volán
és a Panoráma Tourist (az előbbi alvállalkozója) elhavazott járműparkját
megtekinteni:
Utamat a D-eform idején megszüntetett, de már idén nyáron újraindított
103-as vonalon (Tiszafüred - Karcag) folytattam Kunmadarasig, ahol már
várt a különvonat
és a fotósok hada. Itt csatlakoztam a rendezvényhez.
A különvonattal az angyali tájon Pusztakettősön álltunk meg. E megállóhely
híressége az a csárda, amelyet egy tiszaszentimrei vállalkozó alakított
át a megállóhely épületéből és ezt a csárdát körbevette vasúti relikviákkal,
egész és rész-járművekkel. Van itt sorompó, állítóemeltyű, áramszedő, alakjelző,
a baleset miatt selejtezett M41 2213-as mozdony homlokfala, valamint egészben
a volt miskolci iparvasúti A21 011.
Nem csak vasútbarát körökben népszerű ez a hely, nyaranta a csárda nagy
forgalmat bonyolít le. Sajnos a személyvonatok is csak májustól szeptemberig
állnak itt meg. Közös fotózás erejéig beállt mellénk a www.kulonjarat.hu
képviseletében a korábban MÁV tulajdonú KPY 822-es
forgalmi
rendszámú Ikarus 250-es autóbusz (amely az erre külön befizető részt vevőket
a Vasúttörténeti Parkból Karcagra szállította).
Következő foto-megállásunk Tiszaszentimre közelében volt, ahol igazi, fagyos
rónaságon fényképezhettük a maholnap eltűnő MD motorvonatot:
Ezt követte Tiszaszőlős állomás:
Tiszafüredre érve meg kellett várnunk a soron következő egri személyvonatot,
ezt követően indulhattunk el a Tisza-tó hídjához és azt követően Poroszló
állomásra. Útközben hűségesen kísért minket a „buszunk”.
Visszafordultunk Tiszafüredre, ahol a megrendelt ebéd várt. Félre kellett
állnia az MD-nknek, mert az Eger-Fehérgyarmati személyvonat
több, mint
30 perces késése miatt a vonattalálkozást Ohat-Pusztakócsról Tiszafüredre
helyezték át. Néhány percre pályaudvari forgatag pezsdült a csendes, kis
tisza-tavi állomáson.
Ohat-Pusztakócs állomáson afféle flash-mob, azaz váratlan tüntetés fogadott:
a korábban már említett, az előző kormány közlekedési D-eformja keretében
2009. decemberében bezárt 117-es vonal újraindítása mellett tüntettek tiszacsegei
aktivisták, mondván: a jelenlegi kormány megígérte, hogy újranyitja (ezt
a vonalat is), még e vonal esetében ez nem történt meg.
Hortobágy előtti foto-megállásunk következett, ahol a lemenő nap és a mínusz
10 fokos zimankó összhatásaként gyönyörű és izgalmas talajmenti köd
fogadott.
Különvonatunk itt köszönt el a napocskától.
Hortobágy állomáson kereszteztünk egy kivételesen ingavonatként, tolva
közlekedő személyvonattal. Ennél az egyetlen szerelvénynél sikerült összehozni...
Balmazújvárosban köszöntött ránk az este. Sietnem kellett, így néhány vasúti
és buszos felvétel készítése után a soron következő, Debrecenbe tartó személyvonattal
el kellett hagynom a különvonatunkat.
Végezetül szintén egy kis negatívum: a Debrecen-Balmazújváros „tingli-tangli”
személyvonat 20 perces késése miatt és a tócóvölgyi bejárati jelzőnél ácsorgás
az addig majdnem pontos Desiro 19 perc késéssel landolt a cívis város nagyállomásán,
így megállásunkkor épp láthattuk Budapest felé elindulni a „csak” 11 percet
késő kör-intercityt. És mint azt tudjuk, az IC nem vár...
De ne zárjuk keserű szájízzel ezt a napot, egy búcsúfotó, indulás előtt
Debrecenből:
HBweb
• 2011. január 7.
|
