Tisztelt Olvasóm, kedves
Barátom!
AKTUÁLIS
2011.
FEBRUÁR 27.
Ma van/volt az idegenvezetők világnapja. Ennek örömére Fővárosunkat keresztbe-kasul
ellepték ezt a szakmájukat mesterfokon űzők és tudásukat, felkészültségüket
ez esetben nem japán, ausztrál és izraeli turisták örömére kamatoztatták,
hanem a közember, Budapest honpolgára is megismerhette jobban szülővárosát.
Mert valljuk be, szégyen ide, vagy oda, de a mindennapok taposómalmában
lassan azt is elfelejtjük, hogy kiről is nevezték el a Széchenyi Lánchidat,
Urambocsá' melyik orrtúró-popsivájkáló „nemzeti celebünkről”. Maholnap
emeltdíjas sms-vetélkedők kérdése is lehetne ez.
És elfelejtettünk emelt fővel járni-kelni Fővárosunkban. Igaz, ennek megvan
a praktikus oka is, hisz minden lépésünkben ki vagyunk téve minimum egy
bokatörés veszélyének, de ez a lefittyedt magunk elé meredés azt is eredményezi,
hogy nem vesszük észre azt a páratlan műkincs-áradatot, amely szemmagasság
felett körbevesz.
Hát, ébresztő, kalandra fel, akinek volt lehetősége, minden bizonnyal felpattant
óránként egy "K" jelzésű 2-es, vagy kétóránként egy hasonló jelölésű 6-os
villamosra. Vagy a városban tekergő 15 turistabusz valamelyikére, hogy
felfedezze végre otthonát.
Ezeken a
járatokon az előre felvett színészhangokat (ju ken cséncs tu metrólájn
szrí, szentendrei hév szöbörbén rélvéj és a moszkva tér fájnol sztésön)
az élő szó váltotta fel, az útvonal mentén található értékeket idegenvezetők
mutatták be.
HBweb
• 2011. február 28.
|
