Tisztelt Olvasóm, kedves
Barátom!
2012.
MÁJUS 19.
Ránk virradt a fotósvonatok napja. A résztvevők zöme csak 10 órára várható,
ezért a program kezdete előtt belefért nekünk egy gyors rostallói zötyögés,
a vonalismeret felfrissítéseképp. 8:30-kor indult az első kisvonat Pálházáról
és míly meglepő: rögtön egy népes diákcsoporttal. Innen a Fővárosból az
ember azt hinné, hogy ez a zempléni kisvasút mindentől távol, az Isten
háta mögött fekszik, a valóság ezzel szemben az, hogy épp a színe előtt.
Csodálatos hegyek között, kis településeken át, erdőkön-réteken és egy
tóparti patinás üdülőkomplexum mellett zötyögött a kisvonat.
| Állomások |
1350 |
1352 |
1354 |
|
Állomások |
1359 |
1357 |
1355 |
| PÁLHÁZA |
8:30 |
11:40 |
15:30 |
ROSTALLÓ |
9:40 |
13:00 |
16:40 |
| Pálháza-Ipartelep |
8:50 |
12:00 |
15:36 |
Kőkapu,
Üdülő |
9:45 |
13:05 |
16:45 |
| Kishuta |
8:57 |
12:07 |
15:43 |
Komlósi
völgy |
| |
| |
| |
| Kemencepatak |
9:07 |
12:17 |
15:53 |
Kemencepatak |
9:59 |
13:19 |
16:58 |
| Komlósi
völgy |
| |
| |
| |
Kishuta |
10:09 |
13:29 |
17:08 |
| Kőkapu,
Üdülő |
9:21 |
12:31 |
16:07 |
Pálháza-Ipartelep |
10:17 |
13:37 |
17:16 |
| ROSTALLÓ |
9:26 |
12:36 |
16:12 |
PÁLHÁZA |
10:22 |
13:42 |
17:21 |
Következzen egy kis történelemóra! Trianon utáni hazánk legöregebb kisvasútját
1888-ra datáljuk, ekkor épült meg a pálházi fűrészüzem és Kőkapu közti
7 kilométer hosszú 700 milliméteres nyomközű lóvontatta vasútvonal, ahol
az 5...20 ‰-es lejtviszonyok miatt Pálháza felé kihasználták a helyzeti
energiát: „göriztek”, a kocsikat csak fékezni kellett. 1901-ben a kőkapui
kastély alatt piciny alagutat fúrva meghosszabbították Susulyáig, amely
a mai rostallói végállomás után 2-3 kilométerrel található. 1902 és 1906
között próbálkoztak a gőzvontatással is, de pár erdőtűz után inkább visszatértek
a „szőrös dízelre”, a lóvontatáshoz.
A környék logisztikai aranykora 1924-ben jött el, amikor az akkor terebélyesedő
Hegyközi Kisvasút vonala Sátoraljaújhely és Füzérkomlós között megépült.
Az eltérő nyomtáv miatt a Susulya felől érkező árút át kellett rakodni,
mégis az erdő kincseinek eljuttatása előtt hatalmas lehetőség nyílott meg.
1947-ben állami tulajdonba került a kicsi-kisvonat, áttértek a gőzvontatásra
és az akkor szabványossá váló 760 mm-es nyomközre. 1958-ban bevezették
a személyszállítást és beszerezték a kor technikai vívmányát, a C50-es
dízelmozdonyt.
1980. november 29-én ráomlott a térségre romlás, a 68-as keltezésű közlekedési
D-eform jegyében, a Hegyközi Kisvasutat egyetlen tollvonással, két ütemben
megszüntették. A jó állapotú, nagy forgalmat elviselt pályát napokon belül
felszedték, a jól működő térség visszafordíthatatlan hanyatlásnak indult.
A kis Pálházi Állami Erdei Vasút is Csipkerózsika-álomba szenderült, az
erdészet üzemszünetet rendelt el.
Kilenc évvel rá, 1989. augusztus 15-én társadalmi összefogásnak köszönhetően
újraindult a kis-kisvonat Pálháza Ipartelep és Kőkapu között. Egy évvel
később, 1990-ben a pöttömnyi alagutat is felújították, így a vonatok már
ismét Rostallóig közlekedhettek. Valami még mindig nem volt gömbölyű, hiszen
2 kilométerrel az akkor még Pálháza falu központja volt a vonal vége, hisz
a hiányzó szakaszt 1980-ban felszedték. Gondoltak egy nagyot: 1996-ban
a szükséges két kilométernyi részt feltámasztották a Hegyközinek, így vált
teljessé a kép és még meg is emlékeztek egy nyúlfarknyival a valaha volt
aranykorról.
Tehát 8:30-kor elindult a kisvonatunk Rostallóra, találtunk is egy szép,
hálás fotóhelyet visszaútra. Ipartelepnél ácsorgott Tiszalök önkormányzatának
CJC-150-es forgalmi rendszámú Ikarus 211-ese.
Visszatérve Pálháza Ipartelepre már várt a nappali fotósvonat szerelvénye,
amely egy nyitott személykocsiból és a tehervonatot imitálva egy pőrekocsiból
állt. Több helyen is megálltunk: az épp bontás alatt álló ipartelep maradványainál.
Legközelebbi látogatásunkkor már csak pusztaság lesz a pusztulat helyén.
Kavics kitérőnél a menetrend szerinti személyvonat – amely öt kocsival,
a kőkapui lagzira igyekvő násznéppel jól megtelt – megelőzte a különvonatunkat.
Kőkapun a lagzi népét és a tőlük független kirándulócsoportokat az alábbi,
érdekesebb autóbuszok szállították a helyszínre: a vásárosnaményi FTV-346,
a KPX-333-as rendszámú Ikarus 546-os, valamint a debreceni FIY-204.
Rostallón találkoztunk a visszafelé induló személyvonattal, majd kisvártatva
mi is visszaindultunk. Kőkapui alagutas és tavas képek készítése után Komlósi
völgyben horgonyoztunk le, majd a vonat visszatolt a kitérőhöz, hogy az
esküvői különvonat kifelé tartó szerelvényével keresztezhessen. Keserű
meglepetésként ért hogy, hiába készültünk rá, a vonat tolva haladt Pálházától
egész Kőkapuig.
Pálházára visszaérve csak sikerült rendesen elcsípni a lagzi-különvonatot,
amint épp a volt Hegyközi Kisvasút töltésén halad el. Majd még egy kintalvós
(külső telephelyes) Ikarus 266-osra bukkantunk.
Kis pihenés után következett a második felvonás, az esti különvonat. A
szervező és baráti köre (woodyka.hu) gondoskodott mesterséges fényforrásokról
és aggregátorról. Az esti különvonat alkalmazkodva a hegyi csípős hideghez,
már egy zárt, Bak-kocsit is tartalmazott. Megálltunk az ipartelep bontás
alatt álló romjainál, a Kemence-pataknál, Komlósi völgynél, a kitérőnél
és Kőkapunál.
Visszaútban megpróbáltuk (sikertelenül) a víztükör-fotózást, majd a Kishután
és a kőbányánál álltunk meg. Tartalmas nap után, éjjel fél egy körül, fáradtan
dőltünk az ágyba.
» LAPOZZ »
HBweb
• 2012. június 16.
|
|
Közreműködésed
és megtisztelő figyelmed köszönöm!
Az oldalt
Hajtó
Bálint készítette
© 2012 •
HBweb.hu
|| balint.cyberhungary.net
|| PCNetsol.com
|
