Puha pihe palástban csillog a határ. 
Csend honol, messze szállt a trillázó madár. 
Ám e szikrázó gyémánt réten táncot jár 
az égi küldött: bársonyos szép napsugár. 

Majd alkony borul ránk, beköszönt az este 
az éji lepelre csillagokat festve, 
s szinte már látom, hogy a hófödte tájon 
Mikulás jő rénszarvas vontatta szánon! 

Bent a házban ünnepre készül a család, 
már fő az étel, sül a sütemény, s a kalács. 
Áll a szép fenyőfa – díszitik kis kezek – 
van rajta cukor, gyertya, s csengők csengenek. 

Fa alá kerül a várva várt ajándék, 
hol több, hol kevesebb, de nemes a szándék! 
Fellobban a gyertyák lángja, szól az ének, 
megbékél a világ, csendesül a lélek. 

Imába foglaljuk szent nevét az Úrnak, 
kérve, békét küldjön, hol háborúk dúlnak, 
s kínok közt halnak férfiak, nők, gyerekek, 
hol ritka vendég a jóság, s szeretet. 

Uram! Szeretetből adj, adj a gonosznak, 
a védtelen szegénynek, kit csak pofoznak, 
áraszd el vele ezt a romló világot, 
mellyel a rosszat, a kínt, a bűnt kiváltod! 

Te elküldted fiad – hogy megváltsál minket – 
kinek élete olykor gyötrelmes kín lett. 
A földi halandó már csak ilyen durva. 
Bocsássd meg Uram, bocsássd meg vétkünk újra! 

Meleg szobámban, hol duruzsol a kályha, 
s lelkem könyörgő imám át meg át járja, 
lehúnyt szemmel Jézust magam előtt látom, 
és békében, csendben a Megváltót várom! 

Mily balga is az ember, ha tétlenül vár, 
hisz a Megváltó mindig is közöttünk jár, 
s szeretetet ad, mely puha meleg bársony! 
Ezt nyújtja nekünk minden áldott Karácsony! 

Ezt adjuk tovább, s ünnep lesz minden napunk! 
Szeretetet vetünk, s boldogságot kapunk. 
Ajándék mellé szeretetet küldenénk! 
Ezt tanuljuk meg szent Karácsony ünnepén! 

2003. Benkő Zsolt gyógyszerész, Jánoshalma