|
Ki tudja
merre, merre visz a végzet
Göröngyös
úton, sötét éjjelen
Vezesd
még egyszer győzelemre néped
Csaba
királyfi csillag ösvényén.
Maroknyi
székely porlik, mint a szikla
Népek
harcának zajló tengerén
Fejünk
az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd
elveszni Erdélyt, Istenünk!
Amedig
élünk magyar ajkú népek
Megtörni
lelkünk nem lehet soha
Szülessünk
bárhol, világ bármely pontján
Legyen
a sorsunk jó vagy mostoha.
Maroknyi
székely porlik, mint a szikla
Népek
harcának zajló tengerén
Fejünk
az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd
elveszni Erdélyt, Istenünk!
Keserves
múltunk, évezredes balsors
Tatár,
s török dúlt, labanc rabigált
Jussunk
e honban, Magyar Székelyföldön
Szabad
hazában élni boldogan.
Maroknyi
székely porlik, mint a szikla
Népek
harcának zajló tengerén
Fejünk
az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd
elveszni Erdélyt, Istenünk! |
|
Már
másfélezer év óta Csaba népe
Sok
vihart élt át, sorsa mostoha
Külső
ellenség jaj, de gyakran tépte
Nem
értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi
székely porlik, mint a szikla
Népek
harcának zajló tengerén
Fejünk
az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd
elveszni Erdélyt, Istenünk!
Hős
szabadságát elveszti Segesvár
Mádéfalvára
fájón kell tekints
Földed
dús kincsét népek élik s dúlják
Fiaidnak
sokszor még kenyérre sincs.
Maroknyi
székely porlik, mint a szikla
Népek
harcának zajló tengerén
Fejünk
az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd
elveszni Erdélyt, Istenünk!
Kigyúlt
a mennybolt, zeng a hadak útja,
Csaba
királyfi nézi táborát.
Szűnik
az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön
égi öröm lángol át.
Hiába
dúlt már gyűlöletnek árja,
Megáll
a szikla, nem porlik tovább,
Imánk
az Istent újra megtalálja,
Köszöntsd
ma népem üdvös hajnalát! |
