|
Mutasd
meg, Te lány, mi a szerelem!
A testi-lelki
vágy, s a dúskeblű érzelem
Honnan
jön belőled, eressz oda engem,
Hadd
szívjam magamba, gyümölcsét hagyd leszednem!
Mutasd
meg, Te fiú, mi a szerelem!
Mit
jelent, hogy boldog, s mi az, hogy szertelen,
A mennyekben
jártál, láttam rajtad minap,
Csak
lezuhantál a földre, s jó szót neked Ő már nem ad.
Hisz
kölcsönkaptad szíved, s Ámor nyilát belé,
A szerelem
édenét is a csúcsok csúcsa felé.
De a
kölcsön lejárt, hát összetörte szíved,
Szemébe
nézel… már nem ég a vágytól, pillantása rideg. |
|
Mutasd
meg, Te Angyal, mi a szerelem!
Egy
földöntúli eszme, csak hiába keresem,
Egyszer
már megleltem, s fogtam egy éven át,
Csak
kiverték kezemből a túlparton, még odaát.
S végül,
Te Szerelem, Te mondd meg nekem,
Hogy
mért rángatnak görcsök, s miért könnyes szemem,
Talán
valaki megvigasztal, s boldoggá tesz egyszer,
Kacsints
reám, s hinni fogok Benned még ezerszer!
Ma még
idegen vagy, de holnap már lehet,
Veled
osztom meg mindenem, míg van bennem lehelet.
A lángot
ne hagyd kihunyni, kérlek, vigyázz reá éberen!
Te légy
az, ki megmutatja nekem, mi a Szerelem! |
