Két gyertyáját gyújtja egy, midőn csendben válni megy,
    Nincs útjában semmi hegy, a megbocsájtás már nem megy.

    Könny árasztja kis patak, a bánat, ami megmarad.
    Hisz nem lesz élted napja se, hogy ne gondolnál Kedvesedre.
    Százezerszer, ha megbánod, visszavárnád régi álmod.
    De késő bánat, eb gondolat, az Ő élte is mással halad.

    Bölcs döntés kell: Velem, vagy sem? Maradsz holnap is Kedvesem?
    Közös otthont, meleg fészket, vágyaidat fagy emésztett
    Külön élet kemény szívvel, hamis álmok hamis hittel.

    Ha nem maradsz, hát Isten áldjon, élj boldogan e világon!

    2001.