|
Barátom, belőlem minap
Érzem, a jobbrész kihúnyt.
Csontig ható, vérfagyasztó
Lelketlen szél csak, ami fújt.
Felfordult az élet, s a világ
Hazámban és házamban
Nem érzem már otthon magam
Álmomban az ágyamban.
Fejemben csak kavarognak
Szebbnél szebb gondolatok,
A valóságtól mind távolabb
Űzötten elrugaszkodok.
Bár megvan minden, mi kell nekem
Mondja Anyám és Hazám
Csak a lelkem nem lelem itt
Üresség vár rám ez'tán.
Fejemben is dúl a káosz
Átvette az irányítást
Harmadrangú hitvány testem
Diktálja a Szentírást.
Nem találom már a helyem
Sétálgatok szüntelen,
Bércre hágok, völgybe szállok
Bú s kétség csak mellettem.
|
|
Vár állott, most kőhalom
Széthullik az életem,
Jobbik felem és az agyam
Tetszhalott, élettelen.
Miért morgok, hisz e világ
Nagy testvérrel elpusztul!
Széjjelmálló holttestéből
Világunk csak megújul.
Nem várom meg türelmesen,
Véges földi életem
Hiába fekszik ravatalon
Lángoló nagy szellemem.
Buja testem visszavonul
Igazi szerepébe
Lelkem alá hajtja fejét
Testemnek vad vére.
Jöjj múzsám, én megmentőm
Rántsd le gyorsan szemfedőm!
Hogy újra éljek, s tisztán lássam
Múltam, jelenem, jövőm!
Szívemről leolvad a jég,
Szellemem újra vezérel
Tavasz-nap kél téli havon
S Mindenhatóm Te leszel!
2002 ősz. |
