HBWEB • ÚTINAPLÓ • HBWEB • ÚTINAPLÓ • HBWEB • ÚTINAPLÓ • HBWEB
www.pcnetsol.com
www.hbweb.hu
HBWEB CÍMLAP » 
BLOG CÍMLAP » 


BLOG.HBWEB.HU
Tisztelt Olvasóm, kedves Barátom!
   2011. augusztus 22. és 28. között másodmagammal ellátogattam Erdélybe. Régóta készültünk eme útra, nem is igazán a közlekedés, hanem egy kis feltöltődés, kikapcsolódás volt a cél, természetesen aktív pihenéssel fűszerezve, hisz egyikünk sem a tétlenség mintaképe. Az alábbi képekre kattintva napokra bontva elolvashatod az útinaplót, illetve folyamatos lefelé görgetéssel összefüggően végigmehetsz a beszámolón.

2011. AUGUSZTUS 22.
   Eljött a nagy nap, indulás Erdélybe. Utunk először Füzesabonyba vezetett, onnan Tiszafüreden, Karcagon és Püspökladányon át Nagyváradra. Ez idő tájt még ritkaságszámba ment a vontatójárművek oldalán a régi pályaszámfelfestés letörlése és az új, háromjegyű UIC azonosítót tartalmazó teljes pályaszám megjelölése.














   Biharkeresztes állomáson történt meg a gépcsere, majd Biharpüspökin tűnt el Kis Hazánk a lankák mögött. Kisvártatva meg is érkeztünk Nagyváradra.
   Nagyváradon szokás szerint kontrasztos kép fogadott: fejlődni akaró, de mégis enyhén elrománosított infrastruktúra: az omló vakolatok és a vaskos légkábelek árnyékában döcögnek a ČKD  T4/B4-esek, az ex-berlini ČKD KT4D-k és vadonatújonnan 2008-ban vásárolt Siemens ULF-ok zötyögtek a fekszinthibás vágányokon.










   Délután, belföldi gyorsvonattal folytattuk utunkat kincses Kolozsvárra.





» VISSZA A LAP TETEJÉRE «
2011. AUGUSZTUS 23.
   Kolozsvárról ébredés után Balázsfalva felé vettük az irányt, a Szatmárnémeti – Bukarest között közlekedő expreszvonattal.








   Útközben meg-megálltunk Székelykocsárdon (Războieni), Nagyenyeden (Aiud) és Tövisen (Teius). Tövis állomáson tövises fűtőház és Regiotrans-os villamos ingavonat fogadott. Az RGT – szintén – francia eredetű villamos ingavonatai Gyulafehérvár, Tövis és Brassó környékén közlekednek.




   Balázsfalva, átszálló állomás. Összefutottunk a tavalyi Csíksomlyó Expressz gyimesbükki második előfogati EPC 040EA típusú mozdonyával, a csúnyán és csúfosan leszerepelt Transferroviar-os 40 0709-essel is egy tehervonat élén. Arra talán még jó…










   Balázsfalváról tovább a 2007 óta a Regiotrans magánvasúttársaság által üzemeltetett 307-es sz. vasútvonalon utaztunk, az 57 0330-as pályaszámú 1964-es évjáratú francia Caravella kétrészes motorvonattal. Menetrend szerint több, mint egy órát vesztegeltünk a környék régióközpontjában, az igen leharcolt, volt iparvárosban, Dicsőszentmártonban (Târnăveni).






   Utunkat tovább folytatva Erdőszentgyörgytől (Sângeorgiu de Pădure) mintha kicserélték volna a díszletet: az elhanyagoltságot, pusztulást felváltották a takaros házikók, gondozott kertek és közeledő hegyvidék. Már csak az állomásépületek árulkodtak arról, hogy Románia „forráselvontabb” részén vagyunk. Szováta állomásán vonattalálkozás, az össze-vissza töredezett peron-maradványok között és gyomerdőben rég be nem szabályzott vágánynak látszó hosszú síndarabokon 5-10 km/h sebességgel száguldanak a francia Caravellák.
   Az állomás épületén ellenben látszik, hogy a békebeli Szovátafürdő kapujaként szolgált, de napjainkra igényes kidolgozását is megharapdálta az idő vasfoga és az elhanyagoltság.






   A szállást elfoglalva még maradt egy kis idő felfedezni a környék régi-új látványosságát, a. kisvonatot. A valaha 82 kilométer hosszú Marosvásárhely-Parajd keskenynyomközű vasútvonal helyreállított 14 kilométeres szakaszán 2011. augusztus 8-án újraindult a forgalom. Egyetlen, lengyel eredetű gőzmozdonnyal, valamint egy nyitott és egy zárt személykocsival vágtak bele ismét a személyszállításba. Bővebb infó a HBweb Kisvasúti Oldalain található.
   A kisvonat menetrend szerint meg is érkezett az ideiglenes végállomására, majd körüljárás után a nyílt vonalról kapuval elzárt területen éjszakára leállították a gőzöst.










   A nap zárásaként szovátai esti városnézés és puliszkás vacsora:





» VISSZA A LAP TETEJÉRE «
2011. AUGUSZTUS 24.
   Ismét meglátogattuk a kisvasutat, ezúttal utaztunk is vele egy kört Vármezőre és vissza. Egy kocsival, toltmenetben érkezett meg a vonat.











Bővebb infó a Szovátai Erdei Vasútról a HBweb Kisvasúti Oldalain található.
   Ezt követően nyeregbe pattantunk és kihasználva a kombinált utazásban rejlő lehetőségeket, Regiotransos motorvonattal Erdőszentgyörgyre utaztunk, ahol a bözödi templom vízbefojtott maradványait kívántuk (volna) megtekinteni.


   Ez a kis falu tragédiájáról híres, „tóvá tett falu”-ként is szokták emlegetni. A nagy-román birodalmi építkezés lázában égő rosszemlékű diktátor, Ceauşescu  és rendszere 1977-ben völgyzáró gát építését kezdte el. A gát funkcióját biztosan nem tudjuk, hisz villamos energia előállítására alkalmatlan, erőmű sem épült. 1985-ben derült ki a gát építésén részt vevő helyi lakosok számára, hogy otthonuk elárasztásán fáradoznak, így abbahagyták a munkát, tiltakozásba kezdtek – hasztalanul. 1989-re a falujukat teljesen elárasztották, a Küsmöd-patak ezen részéből egy csónakázó- és szabadidő tavat alakítottak ki. A falu elpusztulásának jelképe a templom, amely még néhány évig (a leendő összeomlásáig) felkiáltójelként emelkedik ki a tó végéből, hirdetve, hogy itt valaha emberek éltek, itt valaha egy falu volt.
   Sajnos a szorító idő és egy kis eltévedés miatt a templomig már nem jutottunk el, így elsőként egy távlati kép álljon itt illusztrációként:







» VISSZA A LAP TETEJÉRE «
2011. AUGUSZTUS 25.
   Még mindig Szováta. Délelőtt folytattuk a városnézést, ellátogattunk a híres Medve-tóhoz, hisz Szováta öt sóstóból álló gyógyfürdő-komplexumáról és sószikláiról is ismert. Legnagyobb tava a Medve-tó, amely nevét kiterített medvéhez hasonló alakjáról kapta, 1870 és 1880 körül alakult ki. 66 ezer tonnára becsült oldott sómennyiség van, a felszíntől lefelé hőmérséklete növekszik, melyet a nap melege és a lejjebb koncentrálódó só okoz. Többi tava a Mogyorós-tó, a Fekete-tó, a Veres-tó és a Zöld-tó. Némelyik vize tömény sóoldat. A Mogyorós-tó iszapfürdőjéről is híres.


















   Tegnap az FLZ-452-es, ma pedig az FLX-584-es forgalmi rendszámú Bova Magiq MHD képviselte az Orange Ways menetrendszerinti nemzetközi járataként a Kishaza közlekedését. És láss „csodát”, a kínai járműgyártás ide is betette a lábát, íme egy román felségjelű King Long XMQ 6127-es.






   Szovátától búcsút véve a szomszéd települést, Parajdot és annak sóbányáját vettük célba. A városközpontból nyugatról összelapátolt autóbuszok szállítják le a sóbányába a látogatókat. A sóbánya csodálatos klímája, levegőjének tisztasága, a sók fertőtlenítő hatása messzeföldről vonzza Parajdra a látogatókat és a gyógyulni vágyókat. A hatalmas légterű termekben a beteg gyermekek számára játszótereket, a szülők és/vagy a beteg felnőtteknek pedig közösségi tereket létesítettek, sőt, egy igazi székely templomot is berendeztek. A kijáratnál étterem és söröző is található. Ezt leszámítva alkohol fogyasztása a barlangban tilos. A bányában ma is folyik a só kitermelése, nyolc szinten, kamrákban, robbantással fejtik. A legalsó bányaszint a bejárat alatt mintegy 280 méterrel fekszik.






















   Parajdról egy Marosvásárhely - Csíkszereda viszonylatú távolsági autóbusszal utaztunk Csíkszeredára. 


   Korondon, Székelyudvarhelyen, Homoródfürdőn át vezetett az út, Székelyudvarhelyen 20-25 perces pihenő adatott meg. Az autóbuszállomás sok-sok kedves Ikarus 250-est, 256-ost és 266-ost tartogatott az objektívem számára, valamint a presszót is ízlésesen, egy autóbuszból rendezték be. 








   Csíkszeredára megérkezve már nyakunkon volt a Csíki-medencére oly jellemző zápor, de megúsztuk. Az autóbuszállomás – mint mindig – hemzsegett a volt Kisalföld, Hajdú és Szabolcs Volános, valamint azonosíthatatlan eredetű  buszoktól.








   A vasútállomáson ismét találkoztunk Regiotransos Caravella motorvonattal, de itt már a CFR Călători uralja a személyszállítási piacot.




   Végül a Pannonia nemzetközi gyorsvonattal, a MÁV-Start személykocsijában tettük meg az egy állomásnyi távot Csíkszeredától Madéfalváig, amely ikerfalvában, Csíkcsicsón várt a szállás.



» VISSZA A LAP TETEJÉRE «
2011. AUGUSZTUS 26.
   Ködös, mondhatnám őszies reggelre ébredtünk Csíkcsicsón. A házigazda azzal vígasztalt, hogy a Csíki medencében gyakran ilyen az idő, feljebb, a Gyimesekben jó esélyünk van a nyárra. Kora reggel, a Csíkszerda – Kománfalva (Comăneşti) személyvonattal hágtuk meg a Gyimesi hágót és ahogy elhagytuk Karakót, Lóvészt, Tarkőt, egyre jobban tisztult a kép.






   Gyimesbükk állomás robusztus méretét az indokolja, hogy a trianoni nemzetcsonkítás előtt Hazánk keleti határa volt. Szép, míves motívumai, termeinek, irodahelyiségeinek zöme már pusztulásnak indult.
   Érkeztünk után indult Madéfalva felé a GFR 40-0711-es pályaszámú EPC 040EA villamos mozdonya a tehervonatával.


Az állomás kissé kietlen környezete és a felszálló köd miatti zord idő nem árulkodott arról, hogy micsoda kincseket is rejt történelmi Hazánk legkeletibb csücske. Lovon caplató székelyek, szabadon legelésző jószágokkal kezdődött a ráhangolódás.








   Ha gyalog nekivágunk a falunak, kb. húszperces sétával eljutunk a büszkeségeikhez: a Rákóczi-vár romjaihiz, a 30-as őrházban berendezett helytörténeti és vasúti múzeumhoz és a Kontumác templomhoz.
   A Kontumác templom és környékének rövid története: 1782-ben épült és Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt kápolna, a Gyimesek legrégebbi temploma. Legnagyobb csodálatunkra a kápolna nyitva állott, az angyalok őrizték, szabadon megtekinthette bárki és az élményen kívül senki semmit onnan el nem vitt. A templom körül egy település romjai találhatók. Ha jól értettük az egymásnak némileg ellentmondó leírásokat, a falak maradványai egy, a templom köré épült kolostorrendszer maradványai.












   Szintén jelképe történelmi keleti határunknak a Rákóczi-vár romja és a 30. sz. őrház, amelyet 2008-ban, az első Székely Gyors érkezésének alkalmára felújítottak és Bilibók Ágoston, nyugalmazott kocsimester a gyűjteményéből múzeummá rendezte be. Trianon előtti államvasúti, majd román vasúti relikviák, térképek, leírások töltik meg a kis őrházat. Ottjártunkkor a mester épp személyesen tartott tárlatvezetést.


















   2008 óta Pünkösd másnapján, a Székely Gyors és 2010 óta a Csíksomlyó Expressz különvonatok közlekedésekor Gyimesbükk és az ezeréves határ felbolydul, zarándokok ezrei lepik el a hegyoldalt és üdvözlik a kishazából érkező különvonatokat.










   Mindez az év többi, csendesebb napján, azaz ottjártunkkor:








   Gyimesbükk állomáson sikerült kifognom közel s távol legsötétebb személypénztárosát, aki még román tolmács segítségével sem értette meg, miként is lehet kiadni FIP füzetjegy mellé a kötelező helyjegyet. Ezt már csak a jegyvizsgáló tetézte, aki a jegyre írott ékes, román nyelvű utalást sem értette meg arról, hogy egy rubrika érvényessége két napra szól.




   Így jutottunk el koraestére Madéfalván és Csíkszeredán át Tusnádfürdőre, ahol egy hangulatos vacsora mellett esteledett be. Visszaútban a Brassó – Madéfalvi személyvonat tetemeset késett, így volt szerencsénk látni, hogy működik, használható a második vágány is, ahol a Regiotrans dízel motorvonata jött szembe.













» VISSZA A LAP TETEJÉRE «
2011. AUGUSZTUS 27.
   Mint minden, ez a kirándulás is véget ér egyszer. Némi helyjegyügyi madéfalvi pénztáros-győzködés után útnak indultunk a Budapestről nem hogy késő, hanem még négy perccel korábban érkező Corona gyorsvonattal Brassóba. Az erdélyi szászság fővárosában egy bő fél nap eltöltését terveztük. Röstellem, de ezidáig az állomás körzetétől sokkal távolabb, a városmagba még nem merészkedtem. Kár lett volna most is kihagyni, óriási meglepetésként szolgált e város.
   Helyijárattal utaztunk a főtérhez, ahol a város központjában fekvő, tengerszint felett 957 méter magas, a város felé pedig 350 méterrel tornyosuló Cenk hegyre (Tâmpa) vezető kötélpályát kerestük meg. A keresgélést a város épületeinek igényes kialakításán és Romániához tartozása ellenére igen jó állapotán történő álmélkodás nehezítette. Nem sokkal a cél előtt ismét eltántorítottak: egy városnéző emeletes busz állt meg mellettünk. A mindössze 5 lej/fő (~335 Ft) ár egy kiadós városnézésért még egy maflának is megérte volna, úgyhogy belevágtunk. Itt kell megjegyezni, hogy a helyi autóbuszra váltott vonaljegy is csak 1,5 lej, azaz 100 Ft.








   Magyarország fővárosában, Budapesten – mint ismeretes – volt Volánbuszos, BKV-s és volt berlini matuzsálem-korú füstgenerátorok másznak fel a várba és pöfögnek a világörökség részét képző belvárosunkban. Brassóban viszont egy 2008-as évjáratú Ayats Bravo Urbis autóbusz cammog lágyan duruzsolva a város ódon részein. Félreértés ne essék, kifejezetten rajongok az öreg járművekért, de a két város közti ilyetén attitűd különbsége összevetve az előítéletekkel érdekesen befolyásolja az ember világról alkotott képét.
















   Ez a városnéző autóbusz másfél órán át böcsülettel tekergett velünk Brassóban, még a Pojána felé vezető hegyiúton is felvitt egy jó kilátású helyre.
   Rengeteg idő eltelt, de nem hasztalan. Jöhetett a kötélpálya. Rövdke, 573 méteres hosszán két, ellentétes irányban haladó kabin közlekedik. Sajnos a buja növényzet miatt igen nehezen fényképezhető.








   A Cenk fennsíkján elsétáltunk a „BRAŞOV” feliratig, amely első ránézésre Hollywood-ra hajaz. Helyén 1896-tól 1913-ban történt lebombázásáig Milleniumi emlékoszlop állt. A felirat mögött található a Báthory-barlang, az emlékkereszttel.


A Milleniumi Emlékoszlop. Forrás: Wikipedia










   Visszalanovkázva a városközpontba a másutt megszokott nyári szombat délutáni punnyadást meghazudtolta az élénk pörgés és a jó hangulat.




   Csöppnyi városi barangolás után elindultunk Brassópojána felé. A hegyvidéki 20-as busszal juthatunk el oda, 30 perces követési időközzel.












   Későn érkeztünk, a hegycsúcsra vezető kötélpálya már 15:45-kor befejezte aznapi üzemét. A Kárpátok vad bércei közt lenni így is kárpótolt. Lefelé a 20-as buszon menetjegy-ellenőrzésbe futottunk, és megdöbbenve szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a normál menetjegy ezen a járaton érvénytelen. Először kicsit furcsálltam is, hogy a Brassó közigazgatási határát jóval túllépő járatra jó a másfél lejes jegy, de megnyugtattam magam azzal, hogy nem mindenki oly szűkmarkú, mint a kishazai közlekedési vállalatok és a brassói igen pozitív összképbe is belesimul a nagylelkűség. Végül az ellenőr látván a konstruktív hozzáállást, megelégedett azzal, hogy befizettünk fejenként 3,5 lej-t, sőt, még menetjegyet is kaptunk. Szussz…
   A 472-es sz. Ister Euro Night vonattal búcsúztunk el Erdélytől, Brassótól, átzötyögve az éjszakát.



» VISSZA A LAP TETEJÉRE «
Kapcsolódó oldalak:
FG1330 (Erdélyi kirándulás: Nagyvárad, Szováta, Székelyföld, Gyimes, Brassó) * HBweb Fotogaléria /2011. végéig/


E-mail
Közreműködésed és megtisztelő figyelmed köszönöm!
HBweb.hu | balint.cyberhungary.net
Az oldalt Hajtó Bálint készítette
© 2011 • HBweb.hu || balint.cyberhungary.net || PCNetsol.com