„Jöhet bármi, Te mindig tudd, hogy Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,
az erdők és mezők. Ez az otthonunk
itt kell élnünk, múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz, álma bennünk testet
ölt. Így lesz
ez örökké.” (Csézy)
Szívemből szól ez a dal. Ma reggel egy blogger azt írja, hogy „Magyarország
szar hely”. Én pedig azt, hogy ez az édes Hazám. Jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Amíg élek. (HB)