BLOG.HBWEB.HU
2010. január 26.
A királyfi,
aki megevett egy mozdonyt
Hát igen, hülyeséget én is tudok ám beszélni, nem kell azért a szomszédba
mennem. Ez jutott eszembe a mai és tegnapi nap vezető híréről: ugyanis
egy 25 éves ál-mozdonyvezető fodrozta a vasút „nyugalmas (?) mindennapjait”.
(...)
Szélhámos
vasútbarát – azaz vasútbarát az ilyen?
Jött a sajtó. Először egy bulvárlap. Írja, hogy ál-mozdonyvezetőnk
kedvelt vonala a Budapest-Székesfehérvári, mert arra újabb mozdonyok
járnak. Azt is írja róla, hogy ő egy vasútbarát.
Bumm!
A vasút barátja nem köt el mozdonyokat, nem téveszti meg azokat a dolgozókat,
akik szolgálatuk teljes hosszában emberek ezreinek életéért, sokmilliós
áruk épségéért és a járművek, berendezések szabályos használatáért
felelősek. Ergo, Krisztiánunk nem vasútbarát, hanem egy szélhámos!
Rá jár
a rúd a vasút IGAZI barátaira
Napjainkban ismét azt érjük meg, hogy az 1990-ben Belügyminisztériumi
rendelettel feloldott felvételkészítési tilalmat egy belső szabályzással
az Államvasút gyakorlatilag visszahozta. (az, hogy ki lobbizott ezért
– azaz kinek fájt, hogy más is fényképezi a vasút varázslatos járműveit
őrajta kívül - önszorgalomból és nem milliókért, az is megérne
egy misét...).
Közforgalomra megnyitott vasúti területen ugyanis az információ évezredében,
az internet aranykorában, 2010. január 1-től nem fényképezgethet csak
úgy bárki. (Forrás: http://www.mav.hu)
Idézet: „Az engedélyek kiállítása az előző évek gyakorlatától
eltérően nem lesz ingyenes, 1.000,- Ft + ÁFA összeget, összesen 1.250,-
Ft-ot számolunk fel. (...) Ismételten felhívjuk a Tisztelt Vasútbarátok
figyelmét, hogy a MÁV Zrt. területére kiadott belépési és felvételkészítési
engedélyek kizárólag az utasok számára megnyitott területekre érvényesek.”
Az a gond, hogy ezek az objektumok se kívülről, se belülről nincsenek
egyértelműen körülhatárolva.
Európában egyedülálló, mondhatnánk, bár ez ebben a formában nem
igaz. A görög, horvát, spanyol vasutakon még szigorúbbak a felvételkészítési
szabályok. De ki mondta, hogy a zártság, a tiltások felé kell törekednünk?
Mind amellett, hogy a gyakorló vasútfotós lépten-nyomon szembesül
az utóbbi hónapokban, hogy a vasutasvilág egymást heccelő, egyre szélesebb
spektruma nehezményezi a vasutat valóban szeretők tevékenykedését.
Nemrég például egy neves cseh vasútbarát weboldal fotósa előtt járatta
le munkáltatóját és Hazáját egy viselkedni nem tudó mozdonyvezető:
http://www.zelpage.cz/fotogalerie/zahranicni/mav/mav024.html
Sűrüsödő
attrocitások
„Nefotózzá, bazmeg”, „személyiségi jogaim”, „tilos a vasúton
fotózni”
Ezekkel a felkiáltásokkal szembesül napjainkban szinte minden utazása
során a magyar és külföldi vasútbarát a vasút egyes dolgozói felől.
Az, hogy a magyar jogrendszert az állampolgártól elvárható minimális
szinten sem ismerik kollegáim - talán megbocsájtható, bár a csürhét
az különbözteti meg a demokratikusan működő társadalomtól – többek
között –, hogy tisztában van annak jogrendszerével és tudja, hogy
hol a helye benne. Tudja méltósággal kezelni a nehezebb szituációkat
és akkor sem gyalázza meg az egyenruháját viselkedésével, ha arra
bárki is okot ad.
Mind e mellett megtűrt jelenség napjainkban a tehetetlen (?) vasútőrök
– agresszív, utasokat tettleg zaklató kéregetők felháborító szimbiózusa...
De ezt egy
későbbi posztban fejtem ki bővebben, mert ez is megér egy misét.
Summázat
Ha összeesküvés-elméleteket szeretnék gyártani, akár felfedezhetnék
hasonlóságot, összefüggést a vasútbarátok felvételkészítési
korlátozásai és a Szélhámos Krisztián vasútbarátként emlegetése
között. Ha – ne adj' Isten – igazam lenne, vajh' mi lesz a következő
lépése a kapuit újra bezáró magyar vasútnak...?
BLOG
CÍMLAP »
|